Mit lehet tanulni tömegsport terén Amerikától?
Ez nagyon lassan derült ki. Ha egyáltalán.
Mert ebben tényleg minden állam, de még inkább minden megye/település különbözik. Na de kezdjük az érkezéssel.
A tévében folyamatosan sportot látunk (nem mintha lett volna tévénk, de a boltokban, kocsmákban...). Rengeteg boltban a sport logók adják a divatot, mindenféle kiegészítők mindenhol. Keresztértékesítés még az éttermekben is, a sör olcsóbb, ha a tévében a megfelelő amerikai foci csapatot nézik a vendégek.
(Kis kitérő: nem belépőt szednek, nem háromszoros áron kaszálnak. Hanem az adott csapat szponzorának sörét meccs alatt olcsóbban adják, fél áron. Mert a szponzor a csapattal is, meg az akciókkal is jó élményekhez akarja a termékét kapcsolni. Szerintem logikus...)
Szóval hallelúja, sportos nemzet, könnyű lesz egészségre nevelni csemetéinket!
Akkor irány amúgy is az iskola, nézzük, hogy mit kínálnak házon belül Amerika talán legjobb alsó tagozatának. Döbbenet: SEMMIT! Nincs iskolai sportfoglalkozás. Tehát van a suli 9-től jellemzően fél négyig. Utána kérhető napközi. Az egész nap alatt három szünet van, ebből egy az ebéd. Némi játék belefér, jó időben van kosár is, de ennyi. Tornaóra heti kettő, 45 perces valami, értelemszerűen semmi különös. Már csak azért sem, mert nem testnevelők tartják, hanem a tanárok maguk, és nincs is átöltözés, valóban nincs is rá szükség (egy darabig próbáltuk elmagyarázni, hogy nem kaptuk meg a beiratkozásnál a mindent felsoroló „mit-vegyünk-a-gyereknek” listában tornaruha leírást, aztán megértettük, hogy nem is fogunk).
Na jó, akkor biztos ezt külön pénzért szervezik, csak csinálnak valamit a tornateremben! Bementünk az irodára, és elkezdtünk kérdezősködni. Nem, itt tényleg nincs. Nem, mi nem szervezünk az iskolában sportot. Ezt egyénileg kell a szülőnek megoldania. Nem, nincs listánk a közelben lévő sportintézményekről. Eddigre azért sikerült kiugrasztani az anyukát az egyik irodistából, aki hasonló gyerekekkel rendelkezvén elmondta, hogy ő mit csinál velük, és lediktált néhány internetcímet balettre, meg focira…
Hát ez végül is nem sportiskola, hanem Science Focus, rendben, akkor megoldjuk egyedül… A fontos pozitívum viszont, hogy a megyei honlapon tényleg sok link van, onnan már jól el lehetett indulni keresgélni (ja meg mindent el lehet online intézni, de ez egy másik sztori). Interneten kiderült, hogy amerikai focira már nyár elején kellett volna jelentkezni, kosárlabdára majd novemberben lehet, nagycsapatokba válogatáson lehet bekerülni, amúgy meg rengeteg ppénzért, stb.stb. Ajjaj, ez így sem fog menni.
Ilyenkor jön a kérdezősködés fűtől-fától. A gond csak az volt, ugye, hogy nem ismertünk senki tősgyökerest, akitől kérdezhettünk volna. Az iskolába iskolabusszal mennek a kölkök, tehát még a szülőkkel sem volt mód találkozni… Na de networkingben nem véletlen az amerikaiak a legjobbak, a suli is szervezett második héten egy barbecue-t, ahol a gyerekek lelkesen megmutogathatták az iskolát, és volt mód a szülőknek dumálniuk. Harmadik mandinerből már meg is volt a fociedző, és hogy hova kell kislánnyal menni, aki tornázni szeretne.
A megoldás:
1. Sporthoz értő szülők edzőnek jelentkeznek a megye által szervezett csapatversenyekbe. A megye pályát és szervezést biztosít (bírókat, utazást, ha kell, meg eső előrejelzést, amit az egyik apuka megcsinált online elérhetővé). Tehát mindenki öntevékenyen hozzáad valamit ahhoz az alaphoz, amit a parkokat, pályákat fenntartó állam biztosít. Magától semmi nem működik, de mindenki természetesnek is veszi, hogy nem csak perkálnia kell, hanem honlapot fenntartania, oldalbírónak lennie (minden meccsen két ajánlkozó apuka/anyuka), gyümölcsöt hozni, stb
2. YMCA. Ez nekem csak a dal volt, most már látom, hogy mit jelent. Alapítványilag (igen, keresztény közösségek által elindítva, de semmi vallásossággal leöntve) fenntartott sportlétesítményeket, amit viszonylag olcsón lehet igénybe venni. Minden korosztálynak kínálnak alkalmat az egyéni vagy közösségi sporthoz.
3. És nyilván adott, hogy ha pénz nemigen számít, akkor gyönyörű létesítményben/klubban lehet sporthoz férni a tehetőseknek.
Szóval a gyerek tömegsport azért nem erős. Pedig Washington meglepően sportosan néz ki amerikai léptékkel, fiatalok a lakosok, rengeteg futó, és meglepően kevés túlsúlyos (ami azért persze még mindig több, mint az európai átlag, de ebben jövünk fel szépen). És a parkokban megtelnek a focipályák, kosárpályák, meg különösen a futópályák. Mint a kommunizmusban: önkormányzat fenntartja, nép használja – bizony, ingyen! Aki először odaér, az kihozza a hálót a kapura, néhány perc múlva lesz elég ismeretlen arc egy csapathoz, aztán kettőhöz. És működik, senki nem a kispadon ül. (Persze ez Arlington, nem Észak-Kelet DC a mélyszegénységével…)
De valahogy a kisebb gyerekeknek - akik még alig tudnak feldobni a palánkig - még sincs ilyen választék, otthon ez jobban megoldott.
