Mindig a megfontoltságom miatt hallgatok, hát most nem várom meg, amíg átgondolom. Íme a mai benyomásaim, lehet kritizálni.

Erősen gondolkodom, hogy mi az igazi különbség az otthoni meg az itteni választási kampány között.

Mert azonosság van, az nyilvánvaló. Itt is két párt alázza egymást. Itt is belépnek szatelit egységek, akik még keményebben megmondják, és persze némi fenyegetést is jelentenek az adott oldalnak: ha sikerül, akkor le is szakadnak, azt jól önállósodnak az eredeti haszonélvező kárára.

Itt sem derülnek ki a programok különösebben, megy a hülye ígérgetés, és az átlátszó "mindent megteszek, de az ellenség úgysem hagyja" típusú félrebeszélés. Mindenki a médiának beszél. 

A különbségek mégis beszédesek a két kultúra között.

Megengedettek a negatív reklámok. Ez a kormányzó munkahelyeket tett tönkre, mindig Bush-sal szavazott, kétszer emeltette a saját fizetését, lobbi céghez ment dolgozni az előző ciklusa után évi 2m-ért. Közben peregnek a hatásvadász képek a háttérben. Biztos túlzó, de azért nem kevésbé informatív, mint minden képviselő saját pozitív ön- és jövő képe. Nekem bejött.

Mindenki (mármint az általam érdekesnek gondolt értelmiségi körökben) örül az általános gyakorlatnak, hogy félidőben ellensúly képződik a végrehajtó hatalommal szemben. Ez persze megnehezíti a kormány dolgát, de hát neki már csak az a dolga, hogy megmagyarázza a tevékenységét. Amúgy is az első évben újít minden Elnök, utána már csak pofozgatja az elindított ügyeket, és reagál a világra (aminek 80% US belföld, persze). Ez az ellensúly pedig ráadásul azt is biztosítja, hogy a folyamatok nagy része tovább fog menni a következő választás után is, merthogy már most kialakulnak a koalíciók a témákban.

(Nem akarok belemenni az USA politikai rendszer elemzésbe, mert bonyolult, én sosem értettem, pedig néha utánanéztem. Most kezdem kapiskálni, a hozzám hasonló nem igazán érdeklődőknek a lényeg:

Itt ugye kétévenként van választás, mert a szenátus és a Képviselőház jó felét ilyenkor választják, a másik felét meg az elnökkel egyszerre. Ezért gyakori, hogy a kiábrándult választók félidőben a kongresszus - ez a szenátus meg a képviselőház  együtt -, de leginkább a House többségét az Elnök ellenzékének adják. A Képviselőházban pedig helyi képviselők ülnek, nem pártlistások, tehát nincs pártkötelezettség a szavazásnál, sokszor van átszavazás a helyi vagy egyéb lobbi érdekeknek megfelelően.)

Tehát, még a demokratáknak is természetes, ha nem is örvendetes, hogy széllel szemben kell. Szeretik Obamát, de nem sikerült annyira jól, hogy most ne kelljen még keményebb csatákban továbbmenni. Nehézkes? Hát persze, de majd az lesz a Republikánusoknak is. Hatékonytalan? Persze, de legalább van kontroll és van választói akarat. Miben lenne egy kevésbé demokratikus rendszer hatékonyabb? Ki tudja, mert ha nem ellenőrződik, akkor éppen a korrupcióban is lehet. Annyira nem bízunk a mégannyira patrióta sajátjainkban sem, hogy ne legyen rendszerszerű fék beépítve a túlkapások ellen. Dehát túlkapások így is vannak (Watergate, háborúk, stb)!! Na ja, de ki is derül, és igazságot is szolgáltatunk némi fáziskéséssel, de biztosan. [ez két tanórának a kissé sarkított eszenciája, nem általános, de nem is egyedi vélemény.]

Mindenkit érdekel a választás, nagy ügyekről is szól (egészségügy, afgán háború, és mindenekelőtt a gazdasági válság), mégsem érződik igazi feszültség még itt a fővárosban sem. Senkinek nem jelent egzisztenciális félelmet a választás, pedig elég nagy takarítás van, ha változik a leosztás. De nem kriminalizálják, ami nem kriminális, és mindenki dolgozhat a szakmájában tovább, még ha a politikát választotta is a szerencsétlen. De különösen, ha közpolitikai szakmája van, hiszen a szakmai etika kidobja a nem odavalót a sajátjai alatt is, nem politikától függően. Legfeljebb nem döntéshozói szinten maradnak, de nem is lesznek ördögök.

Friss infó a kampányfinanszírozásról. Persze ez csak a populáris prezentáció, ennél sokkal több adat érhető el az érdeklődőknek kötelezően online módon. Arról éppen vita mindig van persze, hogy mennyire fedik a valóságot az adatok, mi marad ki a szabályozásból, és nyilván van is ezzel tennivaló. De hogy ez a magyartól fényévekre lévő nyilvánosság csak segíthet a tisztánlátásban, az meggyőződésem.

Ez azért nagyon más.