Ez volt az egyértelmű választás a tárgyak közül. Etika a Public Policy tanszéken! Végre kiderül, hogy létezik-e etikus politikus! :) Ezt nem hagyhattam ki.

Tanárválasztás nem túl könnyű, de aztán ráakadtam egy prof-ra, aki matematikusként/ statisztikusként kezdett, egyértelmű volt, hogy ő az én emberem. Amikor az első órán megjelent, és gyors beszéddel, lelkesedéssel, de a teoretikához való nyilvánvaló szerénységgel nekilátott a jól előkészített, ám spontánul levezetett vitának, amit a diákok által felvetett témákból kreált, akkor megnyugodtam. Ő is, amikor valóban képes volt az előkészített slide-jai alapján lezárni a vitát egy alapos áttekintéssel, hogy akkor az eddig elhangzottakat fogjuk elemezni a félév során (merthogy minden témára sikerült provokálnia észrevétlenül egy-egy hozzászólást valamelyikünktől).

Ekkor kezdtem el biztos lenni, hogy megerősödik az eddig is egyértelmű álláspontom, hogy a fizetős felsőoktatásnak megvan a maga előnye a minőségben. Aztán erről beszéltünk is etikai oldalról, persze nem egy egyszerű kérdés ez sem, de hogy kell magánegyetem, és fizetős oktatás is, az biztos. És szerintem továbbra is lényegesen jobb lenne, ha a nem magán egyetemeken is lenne diákhozzájárulás, mert valóban megrendelővé teszi az embert. Máshogy állítottam össze az órákat, hogy a pénzemet tettem fel, máshogy osztottam be az időmet, ott voltam minden órán, elolvastam előre majdnem minden irodalmat, és elvártam a tanártól, hogy a pénzemért felkészült legyen, és ne késsen az óráról. És ez a profizmus süt is az egész egyetemből. A többiek elbeszélése alapján nem is Georgetown specifikus ez, hanem tényleg a fizetősséghez, sőt a minél magasabb tandíjhoz kötődik.

Na de etika: ténybeli újdonság értéke a tanultaknak nulla. Ez rosszul hangzik, de én örültem, mégiscsak kellemetlen lett volna ennyi idősen szembesülni értékrendbeli hiányosságokkal...

Ellenben elemzési keretet, fogalomhasználati gyakorlatot, személelet tágítást, nézőpontokat igencsak adott. Összességében az egyik legérdekesebb óra volt. Nagyon jó olvasmányok Mill-től a fekete kisebbség pozitív diszkriminációjának ellentmondó elemzéséig mindenféle.

Az egyik legizgalmasabb könyv: Francis Beckwith, Defending Life: A Moral and Legal Case Against Abortion Choice, Cambridge University Press, 2007. Nem is az abortuszellenesség védelme miatt, hanem az érvelés minősége, alapossága miatt. Egyszerűen így kellene minden kérdést körbejárni, ez a szakmai minőség az elfogadható. És ettől még persze sok minden vitatható benne, hiszen értékrendjeink különbözőek. De a konzisztencia elvárható lenne, legalább az értelmiségtől.

Érdekes apróság, hogy itt az "értelmiség" fogalma nem jött elő egyik órán sem. Ha valami hasonló vita jött elő, akkor esetleg populista nézetként aposztrofálták a pórnép többségi álláspontját, de nem megkérdőjelezve annak képviseleti érvényességét. Tehát hogy a politikusok bizony a tévének kell játszanak. Az értelmiség megfelelője pedig az elitizmus, ami nem kifejezetten pozitív fogalom itt sem, még az elit egyetemen sem. Kellenek szakmai alapon dolgozó politikai elemzők, de nem lehet elszakadni a társadalom értékeitől, véleményétől, elvárásaitól. De ez a Döntéselmélet óra, majd ott tovább.

Nem lenne etikus beidéznem a teljes silabuszt - hehe -, de azért a lényeg, hogy mi is folyt fél évig. Milyen értékek lényegesek a közpolitikában (pl. egyenlőség, szabadság, igazság, biztonság, hatékonyság)? Milyen értékrendek szerint szokás vitatni ezen értékek súlyát, viszonyát? Milyen intézményi választások befolyásolják az értékválasztást (pl. piac, demokrácia, autoritás)? Milyen érvelési metódusok segítik a vitát (pl. utilitarianism, deontology, casuistry)? 

És mindezt folyamatos gyakorlásban. A félév során három kisdolgozatot kellett leadni kötött szószámmal, adott témában, pro és kontra érveléssel. Egy kiselőadást kellett tartani, két embernek vitázva a kiadott témáról (nekem pl a pakisztáni robotrepülős bombázás ellen kellett érvelnem). És az órák is végig interaktívak voltak az elején leírtak szerint. 

Tanár kreativitása: egyszer Kolumbia most leköszönt és erős vitákat kiváltó elnöke, President Uribe volt a vendég. Egy másik spontán ötlettel pedig az osztályt elvitte a National Press Association Fehér Ház melletti szentélyébe, ahol a lobbipénzek hatásáról volt kerekasztal vita. Ezek azért maradandó élmények.

(Kapott jegyeket nem részletezem, nem csak velem született szerénységem miatt, hanem mert bonyolult... De mindenesetre az arcom nem esett össze az egyik legelfogadottabb egyetemen anyanyelvűekkel való küzdelmem eredményeitől! :) )